Létezik még igazi karácsony? | 2017


Nem régiben elgondolkoztam azon, hogy szeretnék pár vendég cikket a blogomra, ezért megkerestem pár bloggert, hogy esetleg volna-e kedvük írni egyet ide a blogra. Természetesen a felkért emberek nagyon szívesen írtak, éppen ezért most meg is hoztam az első cikket amit a "Pont. Mi, Nők" blog írója, Alexandra küldött el nekem. Ezúton is köszönöm neki ezt a fantasztikus cikket és, hogy elfogadta a felkérésemet.
Illetve még júniusban volt már egy közös bejegyzés vele amit akár itt el is olvashatok: 
Alexandra blogját pedig itt böngészhetitek, ahol rengeteg fantasztikus cikket találtok majd :

────

 Mit nevezünk ma igazi karácsonynak? Az ajándékok költséges és stresszes megszerzésének folyamatát? A kényszeres látogatásokat a rokonoknál? Az aktuális trendek szerint díszített fenyőfák által varázsolt hangulatot? Mikor vette át az ünnepi hangulatot az anyagiasság? Mióta mérjük a meglepetések nagyságában a szeretet mélységét? Miért félünk nemet mondani, ahelyett, hogy félretennénk az ILLEM diktálta „kötelességeinket” és valóban úgy töltenénk el az ünnepeket, ahogyan szívünk mélyén vágyunk rá? Miért tartunk attól, mit szól majd a család, ha idén végre nemet mondunk? Ahelyett, hogy ilyesmitől rettegnénk, mint, hogy mit gondolnak majd a gyerekek, akik idén nem a végkimerülésig robotoló anyjukat látnák, ahogy mindenkit kiszolgál, megmutatnánk a játékos arcunkat és felhőtlen szórakozást nyújtanánk a 8 fogásos vacsora helyett?


Te tudod ezekre a kérdésekre a választ? Mikor voltál utoljára úgy igazán izgatott az ünnepeket illetően? Nem azért, mert tudtad, hogy milyen ajándék vár majd a fa alatt, hanem azért, mert azokkal lehetsz, akiket szíved minden szeretetével szeretsz és végre lesz alkalmatok egymásra figyelniMennyire értékeled magát az ünnepet ajándékok nélkül? Bár alapvetően az ajándékozásban nincsen semmi rossz, a központi szerepet a legkevésbé sem a díszes csomagolásba bújtatott tárgyak feladata betölteni.



Látjuk, ahogy mosoly nélkül játsszák az anyák a felszolgáló szerepét, az apák a tv előtt elterülnek, a gyerekek pedig magányosan játszanak az új hiper-szuper játékaikkal. Senki sem boldog igazán, de ez a szokás, ez a tradíció, és mindig is így volt. A kényszeres vándorlásról a távoli rokonokhoz már ne is beszéljünk.



Miért nem fogjuk fel, - és nem csupán karácsonykor – hanem az év összes napján, hogy ez az egy életünk van? Lehet, hogy el sem tudjuk hinni, hogy így is lehet? Lehet, hogy még mi magunk sem tudjuk, milyen lenne számunkra a tökéletes karácsony, mert nem volt, aki megmutassa, nincs előttünk pozitív példa? Nem az számít, mekkora adósságot halmozol fel, mert ebben méred a boldogságot, még csak nem is az, hogy illemből mennyi mindent vagy hajlandó megtenni. A legfontosabb, hogy olyan életet élhess, amiben kiteljesedhetsz. Hogyha valamit KELL tenned, akkor azt azért tedd, mert jól esik és Neked szükséged van rá. Az pedig, hogy ki mit gondol és hogyan véleményez, az kizárólag az ő problémája és nem pedig a tiéd. Szóljon a karácsony arról, amiről valóban érdemes. A szeretetről, a békességről, a hitről és a reményről. Kizárólag tőlünk függ, mit hozunk ki belőle.

────


Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzésem is. Remélem tetszett!
Máskor is várlak vissza.
Illetve minden kommentet szívesen várok.




Zsuzsiii

You Might Also Like

2 Comments

  1. Teljesen egyet értek. Az utolsó, kiskorúként a családdal töltött Karácsony (17 éves voltam) borzalmas volt, egyenesen katasztrófa. Utána szerettem volna megtartani a sajátomat a saját elképzeléseim alapján, de végül annyira kiábrándultam az egészből, hogy hat évig nem, hogy nem tartottam semmilyen ünnepet, inkább dolgoztam alatta. Nem akartam arra gondolni, miért nem ünneplek (nem csak Karácsony, hanem szilveszter, születésnapom, etc.). Mi a rossz bennük, miért kiábrándító és mekkora csalódás a gyermeki álomból felébredve látni, a rideg valóságot és fájdalmasan nézni a kényszeres készülődéseket mindenhol. :(
    Már épp feladtam, hogy valaha érezhetem újra azt amit gyerekként. Mikor vártam a napot és tetszett az egész, hiszen meseszép és varázslatos volt. Aztán megismertem a páromat és családját. Három év telt el azóta és ismét tudok hinni, látni a szépséget és megérinteni a valódi, mögöttes ünnepi érzéket és hangulatot. Sajnálva látom viszont, mikor sokan még mindig szürkületben vannak és inkább stresszként sem mint ünnepként élik meg a Karácsonyt. Pedig, nem kell így lennie.
    Remélem több emberhez eljutnak a szavaid. Mert nemet igenis lehet és néha KELL mondani!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm ezt a kedves kis levelet. Örülök, hogy ismét tudsz hinni az ünnep szépségében, szeretnék nagyon Boldog Karácsonyt és Új évet kívánni neked. Zsuzsiii

      Törlés