10 évvel ezelőtt megnyomtam a „közzététel” gombot…

2016. augusztus 12. – 2026. augusztus 12.

Vannak pillanatok az életben, amikor egyetlen kattintással éveket utazol vissza az időben.

Pontosan ezt éltem át most.

Újra megnyitottam a blogomat, amit 2016. augusztus 12-én indítottam el, és kíváncsi voltam, milyen voltam akkor. Miről írtam? Mi foglalkoztatott? Milyen álmaim és vágyaim voltak?

Ahogy elkezdtem visszaolvasni a régi bejegyzéseket, olyan érzés volt, mintha újra találkoztam volna azzal a lánnyal, aki tíz évvel ezelőtt tele volt álmokkal, tervekkel és lelkesedéssel.

De közben rájöttem valamire.

Az én történetem nem is 2016-ban kezdődött.

Minden egy fanfictionnel kezdődött

Mielőtt ez a blog megszületett, volt egy másik.

Egy fanfiction blog, ahol a Big Time Rushról írtam történeteket.

Azoknak, akik esetleg nem tudják, mi az a fanfiction: tulajdonképpen olyan, mintha könyvet írnál, csak már ismert szereplőkkel vagy híres emberekkel, és fejezetről fejezetre, online osztod meg a történetet az olvasókkal.

Én pedig akkoriban hatalmas Big Time Rush-rajongó voltam. Órákat tudtam gondolkodni azon, hogyan folytassam a következő fejezetet. Ki kibe szeret bele? Mi legyen a következő fordulat? Hogyan hagyjam abba a részt úgy, hogy mindenki várja a folytatást?

És vártak is.

Voltak, akik rendszeresen visszajártak, üzeneteket írtak, és kérdezték, mikor jön már az új rész.

Ez volt az első igazi találkozásom az írással.

Az a blog sajnos már nem létezik, pedig néha nagyon jó lenne újra elolvasni azokat a történeteket. Biztosan rengeteget nevetnék a régi írásaimon. 😄

De azok a történetek én voltam.

Az akkori énem.

És valójában ott szerettem bele az írásba.

2016. augusztus 12.

Négy évvel később megszületett ez a blog.

Akkoriban azt terveztem, hogy legalább heti egy bejegyzést írok. Kerestem a témákat, olvastam más bloggerek írásait, inspirálódtam, fotóztam, ötleteltem.

És írtam.

Mindenről.

Személyes történetekről, interjúkról, könyvekről, receptekről, outfitfotózásokról, élményekről és azokról a dolgokról is, amelyek éppen akkor foglalkoztattak.

Plátói szerelem.

Az igaz szerelem rejtélye.

Az, hogy milyen világban élünk.

Érzések, amelyekről néha könnyebb volt írni, mint beszélni.

És most, tíz évvel később ott van előttem:

149 bejegyzés.

Több mint 130 000 megtekintés.

És van egy adat, amin még mindig mosolygok.

A legnézettebb bejegyzésem több mint 17 000 megtekintést ért el.

A címe?

„Őszi háttérképek”.

Igen. 😂

Nem egy különleges interjú. Nem egy nagy személyes vallomás. Nem valami óriási projekt.

Őszi háttérképek.

És a mai napig vannak, akik megtalálják.

Az interjúk viszont számomra mindig különlegesek voltak. Rengeteg munkát tettem beléjük, és sok érdekes embert ismertem meg általuk. A bloggerkedés pedig nemcsak írás volt.

Barátságok, kapcsolatok, közös ötletek, fotózások és rengeteg emlék.

Ezért mondom azt, hogy ez a blog soha nem csak egy weboldal volt.

Ez egy darab volt belőlem.

Aztán egyszer csak csend lett

2016-tól egészen 2020-ig szinte folyamatosan írtam.

Aztán az élet elkezdett másfelé vinni.

2021-ben még készültek bejegyzések, de egyre ritkábban. Elfáradtam. Elmaradtak az írások, majd szinte teljesen eltűntem.

2024-ben egyszer már megpróbáltam visszatérni.

Nem sikerült igazán.

Idén viszont valami megváltozott.

Újra hiányozni kezdett.

Az írás.

A blog.

Az érzés, amikor leülök, és egyszerűen csak kiírom magamból, ami bennem van.

És talán azért is, mert rájöttem: nem kell mindent újrakezdeni.

Csak folytatni kell.

De vajon olvas még valaki blogot?

Ma már minden sokkal gyorsabb.

Rövid videók, néhány másodpercnyi figyelem, görgetés, továbbpörgetés.

Talán tényleg egy olyan világban élünk, ahol az emberek inkább videót néznek, mint hosszú szöveget olvasnak.

De én még mindig hiszek abban, hogy az írásnak van helye.

Mert vannak gondolatok, amelyeket nem lehet néhány másodpercbe belesűríteni.

És ha csak néhányan olvassák, akkor is megéri.

Nem azért szeretném újraéleszteni a blogot, hogy hatalmas számokat érjek el.

Hanem mert hiányzik.

Mert ez az én kis helyem.

És mert szeretném újra megtalálni azt az utat, ahol azt csinálhatom, amit szeretek, és amiben sikeres is lehetek.

Mit szeretnék a következő egy évben?

Ha már régen minden blogszületésnapkor megfogalmaztam a következő év céljait, ezt a hagyományt sem szeretném elengedni.

A következő évben szeretném:

✨ újra rendszeresen írni,
✨ megtalálni az utamat,
✨ jobban megismerni önmagamat,
✨ azt csinálni, amit igazán szeretek,
✨ sikeres lenni benne,
✨ új dolgokat kipróbálni,
✨ új emlékeket gyűjteni,
✨ nem félni annyira a változástól,
✨ újra eljutni Olaszországba, 🇮🇹
✨ és egy év múlva úgy visszanézni erre a bejegyzésre, hogy azt mondhassam: megérte visszatérni.

🎁 És természetesen a születésnapi nyereményjáték sem maradhat el!

Régen minden blogszületésnapkor készítettem egy kisebb nyereményjátékot, így a 10. évforduló sem maradhat ki. ❤️

Idén azonban valami olyat szeretnék adni, ami már a jelenlegi életemhez is kapcsolódik.

Ezért a 10. blogszületésnap alkalmából egy íriszfotózást ajánlok fel nyereményként. 👁️✨

A részvételhez pedig tényleg csak ennyit kell tenned:

1. Kövesd a bloghoz tartozó közösségi oldalamat.
2. Hagyj egy kommentet ennél a bejegyzésnél, és írd meg, mit gondolsz a blogról, melyik része tetszett, vagy egyszerűen csak azt, hogy mióta olvasol.

Ennyi. 😊

Nincs megjelölés, nincs kötelező megosztás, nincs tízféle feltétel.

Egyszerűen csak szeretném hallani a véleményeteket.

Külön örülnék, ha idén minél többen lennétek Erdélyből, hiszen az elmúlt években főként magyarországi olvasóim voltak. Persze Magyarországról is szeretettel várlak benneteket. ❤️

A nyertest a játék lezárása után kisorsolom, és természetesen itt, a blogon is közzéteszem.

Sok szerencsét mindenkinek! 🍀

És ha már itt vagy, köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Talán éppen te vagy az egyik oka annak, hogy újra érdemesnek érzem folytatni.

Tíz évvel ezelőtt volt egy lány, aki leült a számítógép elé, és megnyomta a „közzététel” gombot.

Azóta rengeteg minden történt.

Voltak álmok, amelyek valóra váltak, és olyanok is, amelyek még mindig várnak rám.

Voltak sikerek.

Kudarcok.

Szerelmek.

Csalódások.

Munka.

Nevetés.

Könnyek.

És közben én is megváltoztam.

De egy valami nem változott.

Még mindig szeretek írni.

És amikor most visszalapoztam oda, ahol minden elkezdődött, rájöttem valamire.

Nem újrakezdem ezt az utat.

Csak ott folytatom, ahol egy időre megálltam.

Boldog 10. születésnapot, Blog! 🤍

És köszönöm mindenkinek, aki valaha olvasott.

Akár tíz évvel ezelőtt.

Akár most.

Találkozunk a következő bejegyzésben. ❤️