Ez történt 2019-ben! | 2020

Másnap pedig egy nagy bevásárló központba kezdtük a napot, ahol eltöltöttünk pár órát, megreggeliztünk majd felpakoltuk az árut és hazajöttünk.






Március:
Ezt a hónapot az álmaim valóra váltásával kezdtem, ugyanis beiratkoztam egy tanfolyamra. Talán senki sem tudta addig a napig, hogy még mivel is szeretnék foglalkozni. Megkezdtem a manikűrős tudásom bővítését, hogy saját szalonba dolgozhassak a jövőben.
Munkahelyemnek köszönhetően egy hónapba egy szabad hétvégém van, ami azt jelenti, hogy itt volt az ideje egy kirándulásnak. Elsőnek a marosvásárhelyi állatkertet vettük irányba, ahol rengeteg cukisággal találtuk magunkat szembe. Estére pedig már Kolozsváron voltunk ahol egyből egy bevásárló központba kezdtük. Itt ettem életem első "Sushi" ételét, be kell vallanom ízlett nagyon, egy két kivétellel.
Reggelünk a Botanikus kertben indult, remek feltöltődés volt körbe járni a helyet és rengeteg érdekes növénnyel megismerkedni. Úgy érzem talán a kedvenc helyem az volt ahol a pálmafák voltak és a kinti kert.





Április:
Pár hetes tanfolyam után végre eljött a vizsganap. Emlékszem korra reggel keltünk anyuval, hogy felkészüljek, hiszen ő volt az alany akinek a körmöt kellet elkészítsem. Nagyon izgatott voltam az egész miatt, de sikeresen sikerült levizsgáznom és attól a perctől már manikűrös szakképesítésem is volt.
Ebben a hónapban a másik csodás dolog, hogy falun született sok kiscicánk. Mivel anélkül is elég sokan voltak már így mamám csak egyetlen egyet hagyott meg, ami az én kis cicám lett. Sajnálatos módon az előző eltűnt. (Róka áldozata lett) Így az én pici családom egy aranyos kislány cicával bővült akinek a Maszat nevet adtam.





Május:
Ebben a hónapban nagyon semmi nem történt velem, ami nagyobb dolognak mondható az egy hajvágás volt. Hosszúból átváltottam rövidebb hajra, így elnézve a képeket nem is állt rosszul, lehet idén megint bevállalom.



Június:
Sokat hallottam a levendula fesztiválokról de eddig még nem volt alkalmam eljutni egyre. Idén a sok kutakodás után találtam egy kicsiny falut ahol van egy szép ültetvény, így pár perces utazás után megérkeztünk a helyszínre. Picit csalódott voltam, hiszen nem volt olyan szép mint azt elképzeltem. Ez egy most fejlődő ültetvény volt, így nem volt annyira nagy, sem olyan elképesztően gyönyörű. Viszont tetszett minden pillanata, jó volt az illatos növény között sétálni.




Július:
A hónapot egy kis Harghita Rally versennyel kezdtük. Párom benne van a szervező csoportba, így én is mellette nézhetem a varosban történő versenyt. Már lassan 2-3 éve voltam jelen ezen versenyen mint néző, de minden évbe valami újat mutatnak.
Két hét szabadsággal büszkélkedhetem, így sikerült az ő és az én szülinapomat is együtt ünnepelni, ami pár nap különbséggel van. Majd egy kisebb nyaralást szerveztünk be és picit világot láttunk/láttam.
Elsőnek a Kőhalmi várat néztük meg, majd Brassóban tekeregtünk,estére pedig találtunk egy szállást a várostól kicsit messzebb. Ebbe az a legérdekesebb, hogy reggel mikor megébredtünk az ablakból kinézve a Bran kastéllyal találtuk magunkat szembe. Pont ez lett volna a következő megálló, így nem kellet messze menünk, sőt a panziónál hagyhattuk a kocsit s gyalog is könnyen eljuthatunk oda. Viszont elsőként reggelizni indultunk, egy kinti teraszos helyet választva valami különlegességet rendeltünk amit a párom még nem evet, én viszont imádtam. Ez nem más mint a tintahal karika volt. Nagyon guszta volt a kinézete és az íze is isteni volt. Mindezek után, hogy jól laktunk célba vettük a kastélyt felfedezni. Igazi vámpíros hely az egész, hiszen más néven Drakula várának is hívják. A kis túra után ismét a városba tartottunk ahol éppen valami rendezvény volt, így körül néztünk picit majd ebédeltük és indultunk is haza.
Másnap elmentünk a híres Tusványosi bulira, és ezzel zártuk a hónapot.





Augusztus:
Talán ez a hónap nem volt túl sikeres, vagyis inkább csak a vége hiszen az utolsó napot egy balesettel zártuk. Nyugalom nem lett halistennek semmi bajunk, mivel a kocsi után kötött utánfutó kivédte a nagy ütközést. Viszont azt összetört és a kocsi eleje is. Most már minden rendben van és mi is azóta elfelejtettük a kellemetlen helyzetet.


Szeptember:
Első hétvégén a családdal egy kirándulást terveztünk be és ellátogattunk a Vargyas-szorosba. Nagyon szép hely volt, remek túra lehetősség mindenki számára, hiszen az erdő között és a patak mellet sétálhatsz fel alá.
Szeptember 11-e egy nagyon meghatározó nap volt az életemben, hiszen először utazhattam Magyarországra. Nagyon szuper kis kaland volt és élmény amit soha nem felejtek el és remélem hamarosan újra megismételhetjük. A kalandokról itt olvashatsz többet:





Október:
Kiállítóként vettünk részt a párommal az idei Őszi vásáron. Itt cégek mutatkozhatnak be a nagy közönség előtt, sajnos idén elég rossz idő és hideg volt, így talán egyetlen egy nap volt az amikor sikerünk volt a szép időnek köszönhetően. Természetesen benéztünk mi is a vásár többi helyszínére és ismerkedtünk a többi kiállítóval. Végül rávettem a párom, hogy nyerjen nekem egy macit, természetesen célba lövés volt a feladat ami nagyon egyszerűnek bizonyult így végül egy cukisággal lettem gazdagabb.





November:
Nálunk van egy olyan beavatási szertartás a kilencedikesek számára amit Gólyabálnak nevezünk. Ekkor versenyeznek egymás ellen az iskolán belüli diákok, majd a győztes tovább mehet a városi versenyre, ahol kiderül, hogy idén melyik iskola lesz a nyertes. Idén a húgom is benne volt a szervező csapatban, hiszen ők voltak a soron, hogy mindezt megszervezzék, így mi nézőként élvezhettük az egész műsort ami nagyon jól sikerült.



December:
Mivel az leső hétvégém volt szabad ebben a hónapban, így egyből el is utaztunk a Szebeni Karácsonyi vásárra, ami az egyik legszebb rendezvény az országban. Hatalmas nagy karácsonyfa és óriáskerék amire muszáj volt fel ülni. Ide kötődik egy talán számomra kellemetlen történet is, hiszen a kabinok négy személyesek voltak, így mellénk ültettek egy párt is. Mit sem sejtve, hogy fent a magasban egy lánykérés szemtanúi lehettünk, picit kellemtelenül éreztem magam, hogy ott ültem mellettük és nem tudtam mit szólni csak néztem a boldogságukat.
Másnapunk a Falu- múzeumban kezdődött ahol több órát sétáltunk és a régi vályog házakkal ismerkedtünk. Végül az utolsó úti célunk a Tündér házak voltak, amik szintén vályogból készültek. Ez az egyik leglátványosabb dolog a Transz-fogarasi út lábánál.
Ismét egy olyan dátum jön ami hatalmas meglepetést okozott nekem, december 14. Ekkor voltunk 23 hónapja együtt és mit sem sejtve, hogy munka után életem egyik legnagyobb "szívrohamát" fogom kapni, hiszen az én kedvesem megkérte a kezemet. (Hamarosan bővebben mesélni fogok az eseményektől) Életem egyik legboldogabb pillanata volt és meglepetése, hiszen nem számítottam erre.
Ezután már csak az ünnepek következtek amiket a szeretteim körében tölthettem és együtt búcsúztatuk az évet is.