Nem tűntem el – csak újra tanulok hazatalálni | 2026

Avagy miért élesztjük újra a blogot 2026-ban, amikor mindenki videózik?

Ha most itt vagy, és ezt olvasod, akkor először is: köszönöm.
Őszintén. 💛

Talán feltűnt, hogy ritkán jelentkeztem az elmúlt időszakban. Sőt… nagyon ritkán. Pedig 2020 előtt volt egy időszak, amikor négy éven keresztül szinte megállás nélkül írtam. A blog az életem része volt. A gondolataim otthona. Egy hely, ahol önmagam lehettem.

2020 október 3-án megszakadt ez a lendület.
Utána 2021 augusztusában még született három kirándulós bejegyzés, majd 2025 októberében egy „Újrakezdés” című poszt… és aztán ismét csend lett.

Nem azért, mert nem akartam írni.
Hanem mert az élet közben zajlott.

---

Miért nem törlöm a régi bejegyzéseket?

Sokan ilyenkor törölnek. Újrakezdenek „tiszta lappal”.
Én viszont nem szeretnék semmit eltüntetni.

Igen, vannak régi írások, amikről ma már azt érzem:

„Ezt ma talán nem osztanám meg.”

És vannak olyanok is, amik szakmailag nem tökéletesek.
De mindegyikhez emlék köt. Egy korszak. Egy érzés. Egy akkori énem.

Ez a blog nem csak tartalom.
Ez egy idővonal, egy fejlődési folyamat lenyomata.
És ha visszanézek, azt látom: próbáltam. Tettem. Tanultam.
Ezért marad minden – az utókornak, és önmagamnak.

---

A világ közben megváltozott… és ez rendben van

Amikor belekezdtem a blogolásba, még egészen más világ volt.
A blogok virágoztak. Hosszú szövegeket olvastunk. Üzeneteket írtunk egymásnak.

Aztán jött a munka, az önkeresés, az infláció…
és jött a Facebook, az Instagram, majd a TikTok.
A rövid videók. A gyors fogyasztás.

Ma már kevesebben szeretnek olvasni.
De ez nem jelenti azt, hogy nincs rá igény.

És én egyre gyakrabban éreztem:
hiányzik valami az életemből.

Hiányzik az írás.
Az, amikor leülök, és kiírhatom magamból mindazt, amit nem mondok ki hangosan.

---

Egy film, egy pillanat… és egy döntés

2026. január 1-jén egy filmet néztem a Netflixen:
      Karácsonyi herceg (igen, mindhárom részt 😄).

A főszereplő lány újságíró, majd a film végén saját blogot indít, ami végigkíséri a folytatásokat is.
És valami ott, akkor átkattant bennem.

Lehet, hogy a blogok világa halványabb lett.
Lehet, hogy nem ez a „trend”.
De a szívem azt mondta: 2026 legyen az év, amikor újraélesztjük.

Nem a számokért.
Nem a sikerért.
Hanem magunkért.

---

Írni akkor is, ha „senki sem olvassa”

Tudom, hogy sokan vagytok olyanok, mint én voltam (és vagyok):
nem bulizós, nem hangos, inkább csendes, gondolkodó, kreatív lelkek.
Akik olvasnak. Írnak. Figyelnek.

És szeretném nektek mondani:
írjatok. Akkor is, ha kevesen olvassák.

Az írás terápia.
Átsegít időszakokon.
Erőt ad. Megértést hoz.

Engem fiatalabb koromban megmentett.
És szeretném, ha másoknak is adhatna valamit.

---

Igen, alkalmazkodunk – de nem adjuk fel önmagunkat

Természetesen haladunk a korral.
Ha kell, készítünk rövid videókat.
Ha kell, TikTokon hívjuk fel a figyelmet egy bejegyzésre.

Nem azért, mert muszáj.
Hanem mert így tudunk eljutni azokhoz, akiknek szükségük van rá.

A lényeg nem a forma – hanem az üzenet.

---

Egy kis visszatekintés… és egy új fejezet

A blog az elmúlt években csendes volt, de én nem álltam meg.
Régi álmom volt a fotózás – és ma már elmondhatom, hogy
saját kis fotós vállalkozásom van.

Közel két éve foglalkozom íriszfotózással is, ami az egyik legnagyobb szenvedélyem lett.
Elindítottam egy külön íriszes blogoldalt is, ahol erről a világról írok majd –
ha érdekel, ott is megtalálsz. ✨

De erről még sokat fogok mesélni.
https://irisphotostudio.blogspot.com/

---

Zárásként…

Ha te is vezetsz blogot,
ha most kezded,
vagy most térsz vissza hozzá –
írd meg kommentben. Szeretném olvasni, támogatni, követni.

És ha csak egyetlen gondolatot viszel magaddal ebből a bejegyzésből, legyen ez:

"Semmi nem fog elsőre tökéletesen menni.
De ha el sem kezded, soha nem is fog."

Köszönöm, hogy itt vagy.
Ez most nem csak egy bejegyzés.
Ez egy újrakezdés – igaziból. 🤍