Álarc a kép mögött | 2018

Kik vagyunk valójában? Egy érző emberi lény, vagy bábuk, netán robotok? Minden válasz lehetősség helyes! Hiszen ebben a mai világban minden megtörténik. Sokan vagyunk, sokfélék.
Rengeteg olyan ember képét látom a közösségi hálókon, akik naponta vagy hetente mosolygós képeket raknak ki magukról, de vajon boldogok is? Vagy csak a sok like miatt mosolyognak s posztolnak napi/heti szinten selfieket magukról? Valóban boldogok vagyunk ebben a világban vagy csak álarcot viselünk? Az utóbbira szavaznék, hiszen sokkal könnyebb egy álarcot felvenni mint vállalni önmagadat. De ez miért is rossz vagy netán jó? Rossz, mert félsz önmagadat adni mások előtt, ami nagyon fontos, hiszen csak így tudnak megismeri és elfogadni olyannak amilyen vagy és nem pedig olyannak aki sose leszel. Viszont jó azoknak akik így mernek csak önmaguk lenni, hiszen az álarca mögött nem eshet bántódásuk és magabiztosabbnak érezhetik magukat, netán így mutassák meg a hamis vagy igazi arcukat az emberek felé.
De visszatérve arra, hogy boldogok-e azok akik naponta posztolnak selfieket magukról? A kérdésre a válasz megoszlik fele - fele arányba. Hiszen vannak olyanok akik tényleg boldogok, de a nagy többségük csak a like-ok miatt posztol magáról képet. Manapság mindenki arra törekszik, hogy minél népszerűbb legyen és, hogy neki legyen a legtöbb like-ja, mindezt úgy érve el, hogy minél gyakrabban posztol szép mosolygós képet, de van olyan is aki egy kicsit merészebbre veszni a dolgot és mutat is magából valamit. De vajon boldogok-e, hogy ilyeneket csinálnak? Szerintem nem, mindez csak arra megy ki, hogy neki legyen a legtöbb kedvelése, legtöbb ismerőse. Ugyanakkor azok akik bevállalják a merészebb képeket is, azok pedig még inkább vágynak a like-okra, sőt talán azért is teszik, hogy népszerűek legyenek a fiúk köreiben, róluk beszéljen a legtöbb fiú, őket akarja a legtöbb fiú. Ezek sajnos a legszomorúbb valóságok közé tartoznak, ha tehetnék eladnák magukat like-okért is akár. De vajon mindezek közben a képen kívül is mosolyognak és nem sírva feküsznek le minden éjjel? Vajon mind egészségesek és nem valami betegséggel küzdenek éppen? Honnan tudod, hogy a képen kívül mit éreznek vagy min mennek keresztül? Lehet, hogy csak így akarják önmagukat vigasztani a sok rosszal ami velük történik. Vagy netán csak azért teszik, hogy ne legyenek egyedül és legyen barátjuk vagy...nagyon sok választási lehetősség van, mégis azt hiszem le kellene vetni az álarcot és megmutatni mi van alatta!

 Ezt a bejegyzést egy tanulságos kis " mesével" zárnám, amiből remélem mindenki leszűri a következményeket és egy kicsit elgondolkozik rajta, hogy milyen világban is élünk...

"Hol volt, hol nem volt.....Volt egy nagyon kedves kis lány akit Annának hívtak. Anna nagyon kedves kis szerény lány volt, aki igaz kicsit félős és szótlan volt mégsem érdemelte volna meg azt a sorsot amit több évig elviselt. A történet az általános iskolában kezdődött el, ahol is napi szinten kezdték bántani őt, a kinézete miatt és viselkedése miatt pedig ki is használták, hiszen nagyon kedves volt így szolgájuká tették. Nem volt ő csúnya csak éppen előjöttek rajta a tinikor legrosszabb dolgai a pattanások, bárhogy próbálta kezelni őket nem tudta eltüntetni sose, sőt még ott voltak azok a fránya szeplők is amik abban a korban elég cikkinek számítottak és nem büszkélkedtek vele. De, hogy ne érjen itt véget a sor a teste se volt egy modell alkat, hiszen egy picit nem nagyon de duci volt, ami még egy ok volt a bántalmazására, és az egyik füle is kinneb állt mint a másik. Kell ennél több egy gyerek bántalmazásához? Anna általános iskolás évei teli bántalmazással teltek el, mígnem elérkezett a változás. Iskolát váltott mivel középiskolás lett, így az évek tapasztalataiból álarcot öltött magára és azt az arcát mutatta meg, aki lett a bántalmazások után. Egy sokkal keményebb és erősebb lány aki nem állt szóba senkivel, hiszen akkora fájdalmak voltak benne, amekkorákat el sem tudsz képzelni, így nem akart újból sérülni és visszaesni ahonnan alig bírt kimászni. Ő is belekezdett egy olyan dologba amibe mindenki ahogy megjelent a fecebook,  napi/heti szinten posztolt magáról képeket ahol mosolygót és jobbnál jobb idézeteket írt mellé, olykor a merész képeket is beváltatta éppen azért, hogy más lehessen. A népszerűek közé akart tartozni, hiszen az új álarca ez, aki egy talpig cicababa, nagyon népszerű. Nem tartott sokáig ez sem, hiszen újra darabokra tört. Ám de ekkor történt meg a nagy áttörés, mikor elesett nem maradt a padlón, hanem rögtön felrántották azok akik mindvégig ott voltak vele egy légkörben. Hiszen Anna rájött, hogy semmit se ér a sok like gyűjtés és a népszerűség, ha bajban vagy úgyse megy oda senki csak mert ismer. De a barátok ott lesznek és segítenek. Egy rossz tapasztalat után képes lett volna elítélni mindenkit, de megmutatta az élet, hogy nem mindenki olyan. Anna így úgy döntött, hogy megváltozik és leveszi az álarcot. Örökre búcsút mondva neki, hiszen csak önmagát adta és máris megváltozott körülötte minden."  
( A "mese" felhasználása tilos, mert jogvédett és a saját tulajdonomban áll!)