Nyaralás 2020 | Alpaka születése, óriáskerék, új barát, tengerpartok

────

Második napunk, a reggelt a teraszon kezdtük mert sikerült egy olyan helyet választanunk, ami a tengere néz és még a híres hajóroncs is itt volt a part mellett. Csodás élmény volt arra ébredni, hogy a tenger hullámázását hallod és amikor kinézel az ablakon csak a kékséget látod amíg a szem ellát.
Egy gyors selfie után kezdődhetett is a nap a sok felfedezéssel.

Elsőnek megnéztük a közeli tengerpartot és a hullámokat, majd pedig jöhetett egy kiadós reggeli. Bár azt hittem majd valami finomat ehetek de azt hiszen csalódás ért. Nagyon jól nézett ki amit kihoztak (sajtos, krumplis, sonkás tojásrántotta), csorgott is a nyálam, de sajnos nagyon rossz volt. Hiányzott a só és nem is sült meg teljesen, a zsemle amit melléje adtak nagyon szárazz volt, biztos volt pár napos már. Viszont a kávé jól esett nagyon.

Útban az első megálló felé, egy kisebb múzeumot néztünk meg,ahol rengeteg harci gépet láthatunk és eszközt.(Muzeul Marinei Romane, Mangalia) Majd ezt követően az ulticélunk a Bulgár határ melletti tengerpart volt, Vama Veche. Nem mondom de elég hideg volt, viszont tűrhető, így még papucsban sem fáztam meg. Csodaszép volt a tenger és nagyon tiszta, a part pedig kagylókból állt, rengeteg volt, így könnyű volt párat begyűjteni. Érdekes volt ott állni és azon gondolkodni, hogy egyik lábad lehet a Román földön a másik pedig a Bulgár földön, hiszen pont ott volt a határ amit persze a rendőrök őriztek.

A következő tengerpart amit meglátogatunk a Plaja Mangalia volt. Itt megnéztük a Lighthouse Mangalia világítótornyot, majd a vízen úszó hattyúkat néztük amíg megpihentünk egy kicsit.

Következő állomásunk a Casino Constanta volt.
Konstanca a legforgalmasabb kikötőváros a Fekete-tenger mentén. Hatalmas kikötője mellett áll árván a város és talán Románia egyik legszebb épülete. A kaszinó a város egyik jelképe. A másik különleges építészeti jelkép a szecessziós tengerparti kaszinó. Az igazán lenyűgöző épület sajnos üresen áll. Egy közel négy kilométeres tengerparti sétány ékköve lehetett valamikor az épület.
Az épület valójában nem a sétányon áll, hanem egy parányi mesterséges félszigeten. 1904 és 1909 között épült a híres francia építész, Daniel Renard tervei lapján. 1910-ben nyílt meg, valószínűleg ez olt Románia első szecessziós épülete. Mára már tönkre ment az épület,

ám tavaly 2019 Decemberében aláírtak egy szerződést miszerint az épületet felújítják.
Mi is mikor ott jártunk éppen renoválták így sajnos nem nézhettük meg közelebbről sem pedig a belső felét, de reméljük mikor kész lesz láthatjuk majd új fényében.

Konstanca partján egy óriáskerék állt amire természetesen mi is fel kell üljünk. Elképesztő látvány volt fent a magasból látni a tájat. Ha jól emlékszem talán 40 m magas, de ebben már nem vagyon biztos. Egyszer ültünk már ilyenen tavaly télen a szebeni karácsonyi vásáron, és mint kiderült később pont ezen. Hiszen ők voltak azon a vásáron is ott. :)

A mai napunk utolsó állomása egy kis meglepetés lett volna nekem a páromtól, de mivel rosszul informálódott így sajnos már zárva volt, de nem szomorkodtunk hiszen a következő nap be tudjuk pótolni, amit ti a következő részben olvashatok majd, hogy mi is lett volna.
Viszont nem zártuk üresen a napot hanem bementünk az állatkertbe és az állatokba leltük örömünket.
Szemtanúi lehettünk egy kis alpaka születésének és rengeteg más állattal is találkozhattunk. Például a zebrával akivel összeöltöztünk; kis vaddisznókkal akik olyan kis fürgék voltak és úgy futkorásztak fel állá mint a kis rakéták, alig bírtuk a szemeinkkel követni őket, csak nevetni bírtunk rajtuk olyan kis aranyosak voltak; és az én új kis barátaimmal a nyuszikkal, egyszerűen nagy imádó vagyok, le is ragadtam a ketrecnél, akár órákat is képes lettem volna eltölteni ott, csak sajnos már záróra volt.