Kedves Olvasók!

Különleges érzés újra itt lenni, és visszatérni ahhoz, amit évekkel ezelőtt kezdtem el – az íráshoz és a blogoláshoz. Annak idején, 8 évvel ezelőtt indítottam ezt a blogot, és az írás minden percét élveztem. Ám az élet néha más irányba visz minket, így 3 éve abbahagytam a bejegyzések készítését, és új dolgok felé fordultam. Most azonban érzem, hogy itt az idő újra visszatérni, megosztani veletek gondolataimat és kalandjaimat.

Az elmúlt időszakban sok minden történt velem. Kipróbáltam magam különböző területeken – például voltam körmös, majd blogger, és most a fotózás vált a legnagyobb szenvedélyemmé. A legújabb hobbim pedig nem más, mint az írisz fotózás! Április óta foglalkozom ezzel, és egyszerűen lenyűgöz az emberi szem egyedisége és szépsége. Hihetetlen érzés megörökíteni ezeket a kis műalkotásokat, amelyek mindenkiben ott rejtőznek. Az írisz fotózás valóságos művészeti forma számomra, amelyben egyedi pillanatokat és különleges személyiségjegyeket örökíthetek meg.

Most, hogy újra szeretném indítani a blogomat, kíváncsi vagyok, vajon van-e még érdeklődés iránta. Olvas még valaki blogokat ebben a gyors tempójú digitális világban? Ha itt vagy, és olvasod ezt a bejegyzést, kérlek, hagyj egy kommentet! Írd meg, hogy te is szeretsz-e még blogokat olvasni, és miről olvasnál szívesen a jövőben. Kérdések, ötletek, témák – minden visszajelzésnek nagyon örülnék!

Mit szeretnétek, hogy legközelebb miről írjak? Szívesen mesélek nektek a fotózás világáról, a művészi oldalamról, vagy akár arról, hogy hogyan tértem vissza ehhez a szenvedélyhez. Vagy esetleg érdekelne, hogyan változott meg az életem a körmözéstől a fotózásig? Minden gondolat számít, hiszen ez a blog most már nem csak rólam, hanem rólatok is szól.

Köszönöm, hogy itt vagytok, és velem tartotok ezen az újrakezdésen. Alig várom, hogy újra kapcsolatba léphessek veletek!

Te is szeretsz még blogokat olvasni? Kérlek, kommentelj!

Szeretettel,
Zsuzsiii

____

A Vargyas-szoros (románul Cheile Vârghişului) a Rika-hegység északi részében, Vargyastól északnyugatra, Homoródalmástól keletre található. A Hargita-hegységből eredő Vargyas-patak által kivágott 3 km hosszú mészkőszurdok. Ez Székelyföld egyik legnagyobb karsztvidéke. A szorosban a 70–80 m magas sziklafalak oldalában négy jól elhatárolható szinten 124 barlangot tartanak számon. A legnagyobb az Almási-barlang, járatainak hossza 1527 méter, négy természetes bejárata a patak vize felett 20 méterre nyílik. A patak szintjén jelenleg alakulóban van az ötödik szint, egy újabb, aktív barlangrendszer.

A szoros Erdély egyik legszebb és leglátogatottabb természeti kincse, mely 2000 óta 1000 hektáron természetvédelmi terület. A szorosban található barlangokból jégkorszaki állatok (barlangi medve, gyapjas orrszarvú, rénszarvas, mormota) maradványai és az ősember által használt eszközök is előkerültek. A feltárt régészeti leletek tanúsága szerint már az ősember is használta menedékként az itteni barlangokat.

Menedékül szolgált a szoros az itt élőknek a török és tatárdúlások alkalmával, és egyéb veszedelmek idején is. A helyiek az itt található barlangokba húzódtak vissza, ha veszély fenyegetett. A Kőmező nevű helyen napjainkban is megvan a Tatársánc, mely egykor a Szent László korabeli Magyar Királyság keleti határait őrző védelmi vonal részét képezte.

A barlangokban 19 különböző fajta denevérfajt azonosítottak, a szurdok számos ritka, értékes növény élőhelye. A kis patkósdenevér egyik legnagyobb hazai hibernáló kolóniáját rejti az Orbán Balázs barlang. A barlang feltehetően kiterjedt körzetből gyűjti össze a telelő állatokat, februárig folyamatosan növekszik a hibernáló denevérek száma. Sok állat is él a vidéken, köztük a medve, farkas, szarvas, őz, vaddisznó, vadmacska, hiúz, borz, nyest, menyét, vidra, keresztes vipera, vízisikló, szalamandra.

Ha kíváncsi vagy milyen a szoros, nézd meg a kis videónkat ahol kapsz pár betekintést a természet szépségébe. 

____


Cetatea Rupea

 A kőhalmi vár egyike azon váraknak, amelyeket sikerült megmenteni az utókor számára, 2011-2013 között volt felújítva.

A vár udvaráról nagyon szép kilátás nyílik a városra és a környező dombokra, autóút vezet fel a várhoz és tágas parkoló is tartozik hozza, így könnyed pihenő lehet az átutazók számára is.

Látogassuk hát meg ezt a csodás várat és merüljünk el kicsit a történelemben.

A kőhalmi vár története:

Amióta világ a világ és még két nap, Kőhalom legmagasabb dombján vár állott.

Itt állott a kun Repcaba vára, amely magyarra fordítva, kicsit se meglepő módon, kőhalmot jelent, itt állott a dák Ramidava vár, a római Rupes vára, és természetesen állt itt magyar királyi vár is. A szászok kedvéért meg kell említeni, hogy Kőhalom németül Reps, szászul pedig Räppes.

De úgy gondolom, hogy nem az a kérdés, hogy évezredekkel ezelőtt ki lehetett az, aki az első két követ egymásra helyezte és azt mondta, hogy na ebből vár lesz, hanem a nagy kérdés az, hogy 50-100 év múlva lesz-e még valaki, aki a várat megbecsüli, aki a várat rendben tartja és megmarad-e ez a csodás kilátás az unokáink számára is.

De kanyarodjunk egy kicsit vissza a történelemben azért…

A Kőhalmi vár első írásos említése 1324-ből maradt fenn számunkra, mint királyi vár. 1421-ben a törökök feldúlták, kirabolták. Ezután nem sok feljegyzést találunk a várral kapcsolatban, így csak
feltételezni tudjuk, hogy a 15.-16. században épültek ki a legfelső falai.

Katonai, stratégia jelentőséget nem láttak a várban, ezért átadták a városvezetésnek.

De ha nem kellett másoknak, kellett bizony a városlakóknak, akik mentsvárat láttak benne és tovább építették. Az 1620-as években a fellegvár felújították, köréje kialakították a középső vár felső udvarát. Majd szép sorra a Szalonnás torony és a Szolgák tornya, majd 1643-ban a középső kapu.

Az alsóvár kútja 1623-ban volt építve és 59 méter mély.

Igen, ha egy dombtetőre akarunk kutat ásni, akkor sokszor sokkal mélyebbre kell ásni. Kész csoda, hogy ez a kút azóta is fennmaradt.

Külön érdekessége volt a várnak, hogy 1613-ban sikerült egy ágyút is szerelni a vár védelmére. Valószínűleg a tűzereje nem túl sok védelmet adott pluszba, de annál nagyobb lehetett az eszmei ereje ennek az ágyúnak.

De azért volt egy-két csihi-puhi az évszázadok során.
Jöttek a törökök, elfoglalták, tőlük visszafoglalták, a császáriak 1691-1699 között felújították, 1704-ben II. Rákóczi Ferenc csapatai harc nélkül elfoglalták, majd nemsokára ők is elhagyták. Majd nem jöttek újabb vár foglalok és várelhagyók, így a vár lassan pusztulásnak indult. 1790-ben egy nagy vihar letépi a tetőszerkezetét is.

Talán meglepő lesz, amit mondok, de az 1960-as években a román állam részlegesen felújítja a várat. És ha már felújították, forgattak is egy filmet is a várban.

Viszont a szegénység is nagy úr, így a felújított vár faanyaga szép lassan tűzifaként szolgált az itt lakóknak, és a vár megint pusztulásnak indult.

És akkor így érünk vissza a jelenhez. A Európai Unió Regionális Operatív Programjához, amely 28 millió eurót adott a vár felújítására. És így alakult ki a vár jelenlegi arculata.

Most pedig rajtunk, kirándulókon a sor, hogy megtöltsük élettel, meglátogassuk, lefotózzuk, megmutassuk másoknak is. Szóval kalandra fel és irány Kőhalom! Meglátják, hogy megéri!