Húsvéti szokások Erdélyben | 2018

A képet szerzői jogok védik! 

──── 

Hosszas kimaradás után ismét jönnek a frissebbnél frissebb bejegyzések a blogon, illetve hamarosan az is kiderül, hogy miért maradtak ki a húsvéti bejegyzések és, hogy miért is nincs semmi friss, viszont addig is itt egy kis olvasni való.

Illetve Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak és sok locsolót!

──── 


A víz, tűz, ételszentelés, határkerülés, zöld ág ajándékozása, locsolás, tojásajándékozás hagyományaival  ismerkedhetek meg és az itt élő emberek hit és hiedelemvilágát mutatom be a mai bejegyzésemben.
A húsvét hagyományvilága Erdélyben  az évszázadok alatt sok változáson ment keresztül.  Míg egyes szokások megszűntek vagy módosultak, addig mások fennmaradtak. Akad pár  olyan település is, amely megtartotta a hagyományokat, mágikus elemeket, rituálékat.  Erdélyben a hagyományőrzés a falvakon a rendszerváltás előtt eléggé fakult volt, de 1990 után újra reneszánszát éli. 


Tűz és vízszentelés

Katolikus közösségekben a húsvéti szokásoknak szerves részét képezi a még a pogány korból fennmaradt tűz-, víz- és ételszentelés. Elsősorban a család, a közösség egészségét akarták oltalmazni e rituális eszközökkel. Nagyszombat  legfontosabb eseményei közé tartozik a keresztelővíz- és tűzszentelés, valamint a feltámadási körmenet. A hiedelmek úgy tartották, hogy akit a szentelt vízben először keresztelnek meg, egész életében szerencsés lesz. A szentelt vízzel megszórt épületek mentesülnek a villámcsapásoktól, szélviharoktól, és a gonosz emberektől. A gazdasági épületek meglocsolása által azok is védelem alá kerültek és biztosította a jószágok egészségét. Egyes helyeken még ma is napfelkelte előtt a keresztútra öntik a vizet, mert úgy vélik, így elűzik a jégesőt. Szokás volt a vízbe piros tojást tenni, “erről mosakodni”, hogy az egész család egészséges legyen. A szentelt tűz parazsát a szántóföldre is kivitték, hogy a termést ne verje el a jég.


Ételszenteltetés

Az ételek megáldására már Jézus példát adott a csodálatos kenyérszaporításnál és az Utolsó Vacsorán. Az ételszentelés a 10. század óta a húsvéti szertartásokhoz tartozik. A hajnali szertartásra egy szép kosárba teszik a húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást, bort, pálinkát és szentelni viszik a templomba. A megszentelt ételek megvédik fogyasztóikat. A mise és az áldozás után a pap körbejár a templomban, valamint a templomkertben és megáldja az eledeleket. Aki húst nem küld szentelni, az nagyszombat este a kosárba helyezett ételeket a szoba ablakába teszi ki, és reggelig otthagyja, mert akkor éjjel az Úr angyala minden házat megnéz, és a kint talált eledeleket megáldja. A szentelt ételek maradékait nem szabad kidobni. Ezeket mágikus célokra használták fel. A sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy az sokat teremjen. A kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy többet tojjanak.
Máshol a maradékot tűzbe dobták azzal a magyarázattal, hogy “akik a túlvilágon vannak, azoknak is jusson egy kis morzsa belőle.”


Határkerülés

A húsvéti határjárásnak – egyházi jelentése mellett – a tavaszi vetések megszentelése és védelme, a határjelek megújítása és a források megtisztítása volt a célja. Székelyföldön ma is élő szokás. Hajdan a gazdák ez alkalommal ismertették meg a fiatalokkal a természetes és mesterséges határjeleket.
A kutatók szerint e szokás mélyebb rétegeiben az úgynevezett mágikus körrel kapcsolatos képzetek állnak. Az archaikus ember hitt abban, hogy ha egy földterületet meghatározott időpontban és körülmények között jár körbe, akkor az ő földjét nem fogja pusztítani vész, kártékony állat, természetfeletti lény.
A lovasok, a szekeresek, gyalogosok együtt indulnak, népviseletbe, székelyruhába öltöznek, hogy kint a határban egy keresztnél találkozzanak a szomszédos falú határkerülőivel. A falu végétől a dicsőséges olvasót imádkozzák. Erre szép példa a gyergyói hagyomány, hol a szomszéd községek: Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu, Csomafalva, Újfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak hívei találkoznak egymással. A zászlók és lobogók lengetésével köszöntik egymást, közösen énekelnek és imádkoznak.

Sok erdélyi faluban húsvét vasárnapján hajnalban a legények zöld ágakat ajándékoznak a lányoknak. Számos településen a zöld nyírfaágat vagy fenyőt színes szalagokkal, tojásokkal díszítik fel.

A húsvéti eledel

A tradicionális húsvéti ételeket Erdélyben bárányból készítik. Olyan fiatal tejes bárány húsából készítik, amely még nem evett füvet. Húsa zsenge, omlós és nagyon ízletes, teljesen más, mint a felnőtt birkák húsa.


Locsolkodás

A húsvéti ünnepkör leginkább fennmaradt eleme a magyar közösségekben a locsolás és a tojásajándékozás. A Húsvéthétfőt vízbevető hétfőnek is szokták mondani. Szerte Erdélyben a legények vízzel locsolják meg a lányokat, azok pedig tojással ajándékozták meg a fiúkat.
A víz, tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja e szokásnak is. Ez utal a locsolás egykori módjára is: a kúthoz vitték a lányokat, és egész vödör vízzel leöntötték, vagy a vízzel tele vályúba dobták őket. Lényeges volt, hogy frissen merített vízzel locsolkodtak. A városi kulturális minták hatására, amelyek a székely falvakat sem kímélték napjainkra a víz helyét először a kölnivíz, majd a sprayek, illatosító szerek vették át. Napjainkban szinte teljesen kiszorult a vízzel való locsolás.
A locsolóversek sok változata ismert, a mágikus jellegű szövegektől a népi vagy vallási ritmusokig.

Délelőtti órákban a gyerekek járnak locsolkodni némi aprópénzért és hímes tojásért cserébe, a délutáni órákban a fiatal legények, és férfiak locsolják meg illatos vízzel az asszony ismerőseiket, abban a reményben, hogy nem fognak elhervadni.


A hímes tojás

A locsolás jutalma az egész magyar nyelvterületen a hímes- vagy piros tojás. A tojást hozó húsvéti nyúl hagyománya valószínű német nyelvterületről terjedt el. A szapora nyúl – akárcsak a tojás – a termékenységet szimbolizálja. A hagyományőrző településeken, ősi módon “írott” formákkal díszítik a piros tojást!
A népi lélek a maga egyszerű, szeretetteljes módján ezzel fejezte ki háláját. A székely nem bőbeszédű, de beszél helyette a “hímes tojás” pirosra festett héjáról előtűnő motívumvilág. Forró viaszt csorgatnak a tojás héjára s azután piros vagy vörös festékben kifőzik, a viaszos helyről leolvasztják a viaszt s így a rajz fehéren bukkan elő alóla. A festékek közül a börzsönyt kedvelik legjobban, mert szép piros színt ad. A fuxin vízben főzve piros, szeszben zöld és zöldes-lila alapszínt fest. A hagymahéj rozsdavörösre, bürök zöldre, a sáfrány sárgára színezi a tojás héját s a vadalmahéj és a vadalmalevél főzete is kellemes sárgás árnyalat elérésére alkalmas. Ugyanakkor elég elterjedt és régi szokás is a harisnyában festett tojás, aminek az a jelentősége, hogy az általuk választott növényeket díszítés ként használják fel és belekötözik a harisnyába a tojással együtt amit később hagymahéj vízben megfőznek. (A képen látható!)



A cikk forrása és inspirálója a "filantropikum.com" volt. 


Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzésem is,remélem tetszett.
Máskor is várlak vissza.
Illetve minden kommentet szívesen várok.


Zsuzsiii

You Might Also Like

0 Comments