Mikor döntöttél úgy, hogy ezt fogod csinálni, illetve mik a terveid a jövőre nézve a bloggal kapcsolatban? 

Még 2012-ben kezdtem el írni, akkor pedig fanfiction történeteket. Aztán idővel rájöttem, hogy az nem nekem való és inkább egy személyes blogot indítok, ahol arról írhatok amiről csak akarok.
A jövőben mindenképp szeretném folytatni mindazt amit elkezdtem, fejlődni és elérni a célomat, hogy sikeres legyek abban amit csinálok.


Úgy hallottam indultál a Cosmopolitan Blogger Awardon, mi történt?

Igen indultam! Sajnos idén nem kerültem be a jelöltek közé, mivel a blogom nem volt valami aktív az elmúlt időben, de nem bánom, hiszen tanultam belőle és majd jövőre sokkal tapasztaltabban fogok nekiállni. Illetve ezúton is köszönöm a szerkesztősségnek a meghívót az eseményre!


Hogyan ismerkedtél meg a pároddal? Romantikus típus?

Elég érdekes a mi megismerkedésünk. Emlékszem még tavaly láttam egy rendezvényen a városban és akkor azt mondtam magamban:"huu de jó pasi, kell nekem...", pár hónap múlva ismerősök lettünk a facebookon, de én folyton visszautasítottam. Hála az ő kitartásának egy idő után sikerült összehoznunk egy találkozott és akkor ott este minden megváltozott. Nem az a tipikus nyálas, romantikus pasi, de a maga módján az.


Rég nem láttam semmi fotót tőled, mi történt a fotózással? 

Még mindig fotózom, csak nincs túl sok időm rá a munkám miatt, de semmiképpen nem adtam fel. Hamarosan pedig itt a blogon is láthatok új őszi képeket tőlem, illetve jövőtől pedig már belekezdek komolyan is és fotózásokat is fogok vállalni.


Hogyan látod magad öt év múlva?

Sajnos a jövőbe nem láttunk bele és sokszor bele sem tudunk szólni, viszont remélem, hogy sikerül pár álmomat addig valóra váltani és egy szerető családom lesz, illetve sikeres leszek a munkámban.

Hatalmas nagy öröm számomra, hogy egy hete lett a blog 2 éves! Igaz ebben az évben nagyon kevés friss poszt jelent meg és én is el voltam teljesen tűnve, már olyan volt mintha vége lenne a blognak, de nincs! Elég sok olyan dolog történt velem mostanában, ami befolyásolta az írást és nem jutott egy csepp szabadidőm sem, de igyekszem pótolni a vesztességet és rengeteg új bejegyzést közzétenni nektek. Illetve szeretnék köszönetet mondani nektek, hogy velem voltatok ebben a két évben és remélem az elkövetkezendő időben is velem fogtok tartani. Nélkületek most nem tartanék ott ahol vagyok. Köszönök szépen minden feliratkozást, minden kedves és építő kommentet, a közös együtt működéseket és azt, hogy nézitek és olvassátok a blogot! Hatalmas köszönet és ölelés nektek!
Nem is húzom tovább a szót, hiszen csak egy kis rövidke bejegyzést akartam írni ahol köszönetet mondok mindenért, ugyanakkor szeretném a tanácsotokat, véleményeteket kérni abban, hogy milyen bejegyzéseket látnátok szívesen, mi az ami érdekel titeket, milyen témában?

A szív születésünktől az utolsó percig ver, soha nem áll meg, soha nem pihen. Épp úgy ahogy mi sem állunk meg ,mert ha meg is akarnánk és kikapcsolni vagy csak megállítani ezt a világot. Megszüntetni mindent ami körülöttünk van. De mégis minden megy tovább és ez néha jó, mert csak magával ragad és tol előre. Sok van, ami bennünk él , túl sok hang és zaj, amit megértünk . Minden szó összezavar, minden perc megváltoztat semmit sem értesz s közben túl sok mindent. Amire az agy nem tudja a választ mert a tudományhoz, berögződéshez és az értelemhez kapcsolódik és mindent azzal is akar megoldani , de mindeközben a szíved tudja a választ. Mit az agy nem ért a szív érez. Jó néha kikapcsolni és csak hagyni , hogy vigyen az érzés ami mindig is bennünk élt. A fájdalom mi legbelülről mardos és emészt úgy érzed széttép és közben semmit sem értesz . Minden túlságosan faj és túl sok embert bántasz . Minden összeomlik és az alagút végen a fény kezd pislákolni mikor az életedbe lép a szerelem. Hirtelen minden boldog lesz de semmi sem jó, csak csupán nem veszed észre de ez pont így jó. Mindenkiben lobog egy láng, mely csak az övé, belé lett programozva . Máshogy működik, néha túlságosan eltér de van az a tűz ami néha pislákol de sosem alszik, lángra lobban és egy életen át lobog bennünk . Mutassa mit is kell tennünk . Olyan mint egy térkép melyen egy hosszú út a végén pedig egy X-el bejelölt hely mutatja a végpontot. A vég játékot. Senki se láthassa a belé véset térképet csak érzi , ott legbelül . Pont mint a lelki ismeret ott legbelül mindig megsúgja m is a helyes pont mint a szív, csak a megfelelő ajtót kell kinyitni és nem lakatra zárni. Egy adott képpel születünk és egy úttal, amolyan céllal vagy egy álommal ami egész életünkbe csak ránk vár hogy megvalósítsuk . A kicsi gyermek olyan őszinte és tiszta, hogy csak ez a kép lebeg a szeme előtt, de ahogy felnő minden elfakul és a láng csak pislákol. A sok elvárás amit az élet ránk rak csak elhalványítja a lángot és más útra terel, de ott belül a láng mindig pislákol, mert nem képes kialudni mert a vágyat bezárni nem lehet . Talán vissza térit a jó útra vagy talán elveszel de a tűz nem alszik ki és ha jól figyelsz talán meghallod azt az utat ami csak téged hív. Talán újra megleled az égi álmod mi most is csak rád vár hisz ez az élet célod, ahogy mindenki ezzel az élet céllal születik . Legbelül erre vágysz míg el nem jön az utolsó perc, hogy a szíved megáll és a tűz kialszik.

         Léteznek még igazi csodák? Ezt kérdezem már három hónapja önmagamtól, de valahogy nem kapok választ a kérdéseimre. Így kénytelen vagyok elhinni mindazt amit elém tárt a sors, hiszen sosem hittem volna azt, hogy egy ilyen tündérmesébe fogok csöppenni. És, hogy akkor mit is értek álom világ alatt? Ez egyszerű, hiszen már mindannyian láttunk pár nagyon vagány mesét, amiben a szőke herceg rátalál a hercegnőre... úgy-e hogy ismerős a helyzet?  És pontosan tudjuk azt is, hogy ilyenek csak a mesében vannak és a valóságban teljesen másként zajlanak az ilyen "mesebeli" történetek.
Viszont azt hiszem, hogy ezek a feltételezések nem teljesen igazak, hiszen az a mese is egyszer meg kellet íródjon, történjen. A valóságban is vannak csodák, amikre jó ha figyelünk és nem veszítsük el, hiszen csak egyszeriek.

Gyermekkorom óta imádok meséket nézni, főként azokat amikben a hercegnő és a herceg egymásra talál. Sokszor volt olyan is, hogy beleképzeltem magam egy egy szituációba, amik akkor még csak gyerek vágyak voltak, mostanra pedig csak egy szép álom. De sosem hittem volna, hogy azok a gyerek vágyak egyszer csak az ölembe pottyannak a nagy semmiből. A legnehezebb pillanataimban bukkant fel valaki, aki akkor ott megváltoztatta a sorsomat.
Félve és apró lépésekkel indultam el azon az úton, aminek a végén nem tudom még most sem, hogy mi vár.
A rengeteg csalódás és fájdalom után nem tudtam, hinni más szavában ahogy az övében sem hiszen, hogy is hihetnék egy számomra idegen férfi szavaiban. Így utólag belegondolva képes lettem volna a "csodát" elveszíteni, ha ott akkor nem lépek egyet előre az úton. Ha nem tettem volna meg akkor most bánnám, de így, hogy megtettem a lépést olyan hihetetlen dolgokkal szembesültem amik csak az igazi mesében vannak.  Meglepetés után meglepetés ért, hiszen egy olyan világot kezdet el láttatni velem, ami eddig csak az álmaimban volt jelen. Képes volt egy olyan álom világba repíteni ahonnan még mindig nem tértem vissza, hiszen minden annyira hihetetlen és tökéletes. Én aki nem épp a legszebb és legjobb, vannak hibái és még sorolhatnám, megtalálta azt a valakit aki maga a tökéletesség, ha lehet így mondani ezt.

A mai napig képtelen vagyok felfogni, hogy mi is történik velem, olyan mintha mélyen aludnék és egy tökéletes álom világban élnék, ahonnan sose akarok felébredni...

Van az a perc amikor mindenki élete fenekestől felfordul. Nem értjük, hogy mi miért történik velünk és, hogy miért éppen most, csak annyit értünk meg ebből az egészből, hogy lépnünk kell és cselekednünk.






Az elmúlt időszakban egyre jobban tapasztaltam azt a jelenséget, hogy egyre kevesebb időm van a blogra és hogy egyszerűen megváltozott minden körülöttem. Egy éve még nem hittem volna, hogy eljön ez a pillanat is amikor egy percnyi időm sem lesz írni, sem kedvem. Mint már említettem nagy változások lettek az életemben amik akkora súlyt tettek rám, hogy teljesen elhagytam a blogot. Viszont nem kell megijedni, hiszen a nagy kimaradás után visszatérek újult erővel és izgalmas témákkal illetve rengeteg meglepetéssel. De még mielőtt ez bekövetkezne azt hiszem megéri kicsit elbeszélgetni a már címben is megemlített témáról.

Úgy vélem nem én vagyok az egyetlen aki így járt ebben a "blogger" világban. Hiszen sokan vagyunk sokfélék és mindenkivel történik néha olyan amire nem számít, legyen az akármi. Sose tudhatjuk, hogy mikor történik éppen valami az életünkben, ami akkora hatással lesz ránk, hogy képtelenek leszünk akár az egyik szenvedélyünket is háttérbe szorítani. A sorsunk tele van akadályokkal, amiket olykor muszáj leküzdenünk ahhoz, hogy sikeresnek mondhassuk.

Az élet több akadályt is elém állított amiket, kénytelen voltam átugrani ahhoz, hogy ma itt lehessek és írhassam ezen sorokat. Pont mikor már kezdett minden jól alakulni és a "blogos karrierem" is kezdet volna beindulni jött egy nagy csapás ami mindent tönkretett. Bár annyira nincs még veszve minden, de ez a hosszas kimaradás nem igazán tett jót sem nekem, sem a blognak. Talán már ti is voltatok úgy, hogy egy kis érzelmi hullám annyira tönkretett mindent, hogy a kedvetek is elment mindentől?! Na én így jártam!  Viszont amit szeretnék ebből az egészből kihozni az nem az, hogy sajnáltassam magam! Főként azért is írom ezen sorokat, hogy akik hasonló képen vannak ne csüggedjenek, mert ki lehet lábalni ebből is, csak idő és türelem kérdése. Ha akkor feladtam volna most nem lennék itt! Bármilyen nagy csapás is jöjjön az életben, mindig le kell küzdeni és tovább folytatni ott ahol abbahagytad, nem pedig félredobni, hiszen minden megjavítható. Történjen akármilyen nagy dolog, pl. családi gondok....; akkor is meg kell küzdeni és továbblépni. Az én történetemmel szeretnék mindenkit arra motiválni, hogy soha ne adja fel, hiszen amint látjátok sok idő után és is képes voltam, újra írni és felállni a padlóról. Hiszem, hogy a hozzám hasonló bloggereknek is menni fog, csak idő kérdése.